2010.03.09. 21:00

Sajátos hangulatot kölcsönzött már a helyszín is. Az Ady mozi nagytermében, a sok éves, szebb korokat megélt függöny előtt lépett színpadra hazánk legnépszerűbb népzenekarai közül Csík János együttese, a Csík Zenekar. A letűnt világot idéző környezet érdekes keretet adott a koncertnek. Az együttes igyekszik életben tartani az egykor a mindennapok részét képező népzenét, a magyarság egyik kulturális pillérét.

A zenekar 20 éves fennállása alatt az autentikus népzene mellé a "világzenének" titulált egyéb műfajt is becsempészte műsorába. Így szólalhat meg amerikai sirató ének (magyar szöveggel), erdélyi népdal furulya helyett szaxofon kísérettel, esetenként blues-es színezet is feltűnik, a szöveg sem mindig kifejezetten az egyszerű kis falvak világát juttatja eszünkbe, illetve egyéb zenéket, verseket írtak át a maguk sajátos stílusára.

A népzenék között az anya-országin kívül az erdélyi dalanyagból válogatnak. Munkásságukat 6 lemez, köztük több platina, sőt többszörös platina (Ez a vonat, ha elindul, hadd menjen), és számos kitüntetés, a legrangosabb 2007-ben a Fonogram-díj és 2009-ben a Magyar Örökség-díj fémjelzi.

Zalaegerszegen is nyitott szívvel, fellengzősség nélkül álltak színpadra. A nyári fesztiválok legkedveltebb dalaiból válogattak. A közelgő nemzeti ünnephez kapcsolódva egy Kossuth-katonadallal is megörvendeztették a lelkes, korosztályilag vegyes közönséget.

Csík János eredeti kiskunsági (Kecskemét) temperamentumával könnyen a régi csárdák világába varázsolta a közönséget, a búcsúzó ráadásban pedig dalba öntötte, hogy "Én vagyok az, aki nem jó". Pedig dehogy.

(Zala-Lap)