2004.08.30. 10:15

Valószínűleg az idei évad anyagiakban mérhető legolcsóbb darabját láthatta a közönség a Hevesi Színház legutóbbi ősbemutató előadásán. Az egyszerű, mégis praktikusan alakítható díszletelemek, a szereplők jelmezek nélküli öltözködése, ugyanazon színész több szerepbéli megjelentetése önmagában garantálta a költségtakarékos bemutatót.

Amikor egy színház musical-darabot tűz műsorára, majdnem bizonyos lehet a közönségsikerben, különösen, ha a darab a közelmúlt sokak számára személyesen átélt történelmi eseményeire építkezik. Várkonyi Mátyás Ifipark című műve az 1960-as évek történéseit állítja középpontba. Mindezt úgy teszi, hogy az 1956-os forradalom után konszolidálódó kommunista rendszer pamfletjét egy kerettörténetbe ágyazva mutatja be. A tipizált helyszín a Budai Ifjúsági Park területe, a történet annak felépítésébe, mindennapi működésébe avatja be a nézőt.
A szerző jól ismeri az ifjúság kedvenc szórakozóhelyének közegét, kora fiataljainak szórakozási szokásait. A darab azonban az ifipark körül kialakult korosztályi életérzés megfogalmazásán túlmenően a szocializmus rendszerének sematikus mechanizmusáról rajzol hiteles kórképet.
A társadalmi korrajz amely itt megjelenik, mégiscsak az intézmény legendává vált történetében és személyes sorsokban realizálódik: a Kádár-rendszer bürokratikus hatalmi apparátusának felelevenítése, a nosztalgiaérzés felkeltése és a személyes életsorsok ellentmondásossága teszi a jelenkor számára érdekessé az előadást.
Ötletesen dolgozza fel a szövegkönyvet Paál Gergely rendező, aki diplomamunkájaként állította színpadra Várkonyi elképzeléseit. A videoklip-felvétel adta kerettörténet a hangulati elemeket háttéranyagként használja fel, a rendezés inkább a korszak politikai attitűdjeit hangsúlyozza. A rendezői koncepcióban a korabeli politika kifigurázása mégsem telepedik rá a darabban bemutatott történetre, Paál Gergely fontos szerepet tulajdonít annak, hogy az ifipark egész miliőjét visszaadja. A dalszövegeknek elsődleges (érzelemkeltő) funkciójuk mellett dramaturgiai szerepük is van: akkor hangzanak el, amikor a szerzői forgatókönyv tartalmi hiátusait kell pótolniuk.
A jelenetekből és a dalbetétekből összerakott két felvonásnyi Ifipark című zenés darab megfelelt a műfaji követelményeknek. Az előadást azonban kissé megterhelte, hogy a rendező túlzottan sok mindent akart megmutatni a korszakból, melynek igazi nosztalgiáját voltaképpen az ifjúság elvesztése feletti rezignáltság jelenti. Várkonyi musicaljének egerszegi bemutatója összességében sikeresnek minősíthető. Az előadás hiányosságai a szövegkönyv fogyatékosságaiból fakadhattak, hiszen a színészi alakítások elfogadható színvonalúak voltak. A zalai társulat tagjai - persze ezt megkönnyítette a korszakról való személyes élettapasztalat is - könnyedén formálták meg a figurákat.
Balogh Tamás két szerepet is alakított: az öreg Jampi alakjában az ifjú korában sikereket aratott beatzenészt jelenítette meg, Stahl figurájában pedig a szocializmus időszakának markáns kultúrpolitikusát, Aczél Györgyöt keltette életre. Az előbbi inkább ripacsként, az utóbbi - egyébként hitelesebbnek tűnt - merevségével félelmet keltő mindenhatóként jelent meg előttünk.
Az öreg Jamesz, majd Kajnár szerepében Wellmann György játéka tetszett, mert hitelesnek mutatkozott.
Kató Balázs (fiatal Jampi) és Hertelendy Attila (fiatal Jamesz) a darabban riválisai voltak egymásnak. Szerepüket jól oldották meg, alakításuk nagyban hozzájárult az előadás sikeréhez.

Szemes Béla