2004.11.27. 22:41

Édesanyja tanította meg a hímzés szeretetére Kocsisné Koszorús Anikót. Az évek teltek, és több mint 25 éve vezet saját hímzőszakkört Zalaegerszegen.

- Óvodás koromban kaptam a kezembe a tűt és kiböködött papíron kezdtem el öltögetni. Amikor a 70-es évek elején Zalaegerszegre költöztem, meglehetősen sok hímzőszakkör működött. A városban akkor még a szakszervezetek székházában gyűltek össze a hímzést szerető asszonyok. Elvégeztem a szakkörvezetői tanfolyamot, és tanulva tanítottam. Jelenleg Szlovéniában tanítok 3 faluban, egy hónapban egyszer lemegyek, és gyerekekkel foglalkozom. Az egyik radamosi kislánnyal országos első helyezést sikerült elérnem. Az ő kategóriájában ilyen eredményt elérni nem kis dolog a mai világban.
- Van jövője a hímzésnek?
- Függetlenül attól, hogy az ember maradandó értéket készít, eladásra nem lehet gondolni, mert nincs rá fizetőképes kereslet. Például ha azt vesszük, hogy egy közepes méretű terítőben 300-400 óra munka van, és csak 100 Ft-os órabérrel számolva is óriási összegre jön ki az alapanyagot bele sem számítva. Kevesen vannak, akik ezt meg tudnák fizetni. Mindig azt szoktam mondani, hogy tőlem ajándékba lehet kapni kézimunkát, de megvenni nem. Szerencsére még nem jutottam abba a helyzetbe, hogy a hímzésből kell megélnem. Összességében nem lehetne annyi kézimunkát készíteni, hogy megélhetési forrás legyen.
- Manapság mennyire elterjedt a fiatalok körében a hímzés hagyományainak ápolása?
- Pedagógusi probléma, hogy a gyerekek nem tudnak kézimunkázni. A Zala Megyei Népművészeti Egyesület minden évben meghirdeti a pedagógusoknak, hogy ingyen és bérmentve elsajátíthatják a hímzés művészetét. Elszomorító azt látni, hogy mindenféle ellenszolgáltatás nélkül sem hajlandók részt venni az egy hétig tartó nyári képzésben. úgy, ahogyan régen tanítottak kézimunkát az iskolában, ma is lehetne bármelyik foglalkozás keretében.
- Említette, hogy eladásra nem készít kézimunkát. Hova kerülnek azok a munkák, amelyeket az asszonyokkal készítenek?
- Különféle pályázatokon, kiállításokon veszünk részt, ahol eddig szép eredményeket értünk el. Sok helyen megfordultunk itthon és külföldön, sőt a hanti mansi testvéreknek is megmutatták a hímzéseinket. A pályamunkákon kívül mindenki a saját maga örömére varr. A hímzés egy külön világ, mert az embert megnyugtatja, örömét, bánatát belevarrja, ami semmi mással nem pótolható.
- Mit szeretne megvalósítani? Milyen jövőbeni tervei vannak?
- Együtt tartani az asszonytársaságot. A szakkör vezetése nagy sikerélményt jelent, mert az elképzeléseimet, az álmaimat az asszonyok valósítják meg. Ha száz évig élnék, akkor sem tudnék annyi kézimunkát megcsinálni, mint amennyit megtervezek. Összetartó csapat vagyunk, és szeretném a következő 25 évet is velük tölteni és értékeset alkotni az utókor számára.