Zenica városa Zenica-Doboj Kanton székhelye, lakosainak száma kb. 145.000. A Bosna folyó völgyében terül el, amely a város közepén keresztül különösen szép kanyarulatot ír le.

Zenica városi része különböző történelmi korokban alakult ki, időrendben a neolit, az illír, a római, a Bistua Nuova korában. A legjelentősebb régészeti lelet (II-IV. sz.-ból) egy korai keresztény kettős bazilika romjai.

A középkorban Bosznia politikai függetlensége szorosan összefonódott Zenicával. A közelben épített Vranduk város, a bosnyák királyok székhelye volt.

Az ottomán uralom ideje alatt (1463-1878) a kereskedelmi útvonal irányának megváltozása határozta meg a város szerepét, így Zenicában számos mecsetet (Ahmed szultán, Osman Celebi, Sejmen, Jalija), érdekes sírhelyeket, karavánszerájt stb. építettek.
Egy 1697-ből származó útleírásban Zenicát a Nílus Deltájához hasonlították, ahol dinnyék teremnek. Feltételezik, hogy Zenica lakosainak száma a meghatározó bosnyák etnikai csoporttal kb. 2.000 fő volt. A szerbeket és horvátokat a történelmi források a XVIII. sz. végén, míg a zsidókat a XIX. sz.-ban említik. Szavoyai Jenő 1697-es támadását és pusztítását követően a stabilizáció korszaka jött, amelynek során megteremtődtek az adminisztráció, a városiasodás, az üzleti élet és a topográfia feltételei, és létrejött egy városias központ.

A XX. sz. küszöbén nagy fellendülés volt tapasztalható. (A lakosok száma többszörösére emelkedett, 1910-ben 7.215 ember élt itt.) 1882-ben megépült az ortodox templom, 1910-ben két katolikus templom, 1903-ban a zsinagóga. Épült számos hotel, iskola, vízvezeték, modern utak stb.

1941-1945 között, a fegyveres felkelés előkészületeinek idején aláírták a híres Zenicai Nyilatkozatot (1942), amelyben a muzulmánok szót emelnek a cigány lakosság megmentése érdekében a fasiszta üldöztetéssel szemben. Ez világosan mutatja, hogy Zenica lakossága kölcsönös toleranciát mutatott, miközben saját életéért is küzdött.
Bár Zenicát általában ipari központnak tartják, jelentős a zenei, színházi, művészeti élet. A Szimfonikus kamarazenekar, a Boszniai Nemzeti Színház, a Művészeti Galéria - csak néhány példa a város lüktető kulturális életéből, amely a háború okozta változások és

szenvedések után új utak keresését tűzte ki célul.

Az idelátogatók tapasztalhatják a zenicai polgárok vágyát, hogy városukat a tolerancia és a szabadságszeretet érzésével közelítsék meg.

Zenicában több évszázadon keresztül éltek egymás mellett a különböző kultúrák és vallások, amely ma a várost az interkulturális párbeszéd és együttélés helyszínévé teszi.

Zenica megpróbál feleletet találni a XX. századi poszt-kommunizmus és háború utáni gyökeres változásokra. Fáradozásai során várja a támogatását mindazoknak, akik az emberi jogok és a szabad egyéniségek társadalmának szószólói, és egy olyan új európai társadalom építői, amely az emberek közötti szolidaritáson alapul.
Zalaegerszeg és Zenica 1999-ben vette fel egymással a hivatalos kapcsolatot.